Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1905. július 28-án született Laibachban. Mérnök, közgazdász.
1945-től a MÁV pécsi üzletigazgatója. Közlekedés- és postaügyi miniszter 1956-ban, közlekedési- és postaügyi kormánybiztos 1956 és 1957 között, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese 1957-től 1963-ig. Miniszterhelyettesi posztja mellett egyben a MÁV vezérigazgatója is 1962–1963-ban. Közlekedés- és postaügyi miniszter 1963 és 1974 között.
1972-től 1974-ig a MTESZ elnöke, 1966-tól egyetemi tanár; 1958-tól az MTA levelező, 1970-től rendes tagja.
1974. április 27-én hunyt el Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1905. július 28-án született Laibachban (ma Ljubljana, Szlovénia), majd még kisgyermekként Erdélybe költözött a család, ahol apja a vasútnál helyezkedett el. Érettségijét követően a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, 1927-ben közlekedésmérnöki, majd két évvel később közgazdász végzettséget szerzett. 1929-ben helyezkedett el a Magyar Királyi Államvasutaknál, ahol előbb alacsonyabb beosztásokban, később pedig mérnökként szolgált a II. világháború befejezéséig.
1945 februárjában lépett be a Magyar Kommunista Pártba (MKP), és lett a Magyar Királyi Államvasutak Üzemi Bizottságának vezetője. A háború után is stratégiai fontosságú, a hidegháború időszakában ráadásul hadi célokra is felhesznált felhasznált vasút vezető pozícióiba ekkoriban kizárólag megbízható káderek kerülhettek, akik támogatták a kommunistákat – s miután ő ilyen volt, pályája szépen ívelt felfelé. Előbb a Közlekedési Minisztérium Vasúti Műszaki Osztályát vezette, majd 1949-től 1956-ig – a legkeményebb terror éveiben – a Magyar Államvasutak vezérigazgatói székében ült. Vasúti pályafutásával párhuzamosan a Budapesti Műszaki Egyetem oktatott, évekig tanszékvezető volt.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején miniszterként részt vett a Nagy Imre vezette kormányban. A szabadságharc leverését követően sem lett kegyvesztett; Kádár Jánosék is igényt tartottak szolgálataira, így előbb közlekedési- és postaügyi kormánybiztos, majd 1957 márciusától a tárca megbízott vezetője lett, s 1963 decemberétől 1974 tavaszáig ténylegesen vezette a minisztériumot.
Tudományos tevékenységét is elismerték: 1958-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-ben rendes tagjának választották. Közlekedési kérdésekben kikerülhetetlen személyének számított, aki számos szakmai változtatást eszközölt a hazai közlekedéspolitikában. A vasút fejlesztése mellett, az egyre szaporodó magángépkocsik miatt, nagy hangsúlyt kapott a közúthálózat fejlesztése; a nagyberuházások közül kiemelkedett az M7-es autópálya építésének megkezdése a hatvanas évek végén.
Minisztersége idején következett be a magyar vasúti közlekedés legnagyobb tragédiája, a mendei vasúti baleset, amelynek súlyossága mélyen megrázta az országot.
Számos egyesület tagja és vezetője, néhány külföldi egyetem díszdoktora volt.
1974. április 27-én bekövetkezett halála után Nagytétény vasútállomása Dr. Csanádi György brigádot lapított tiszteletére.
Temetésére a Kerepesi temetőben, a kommunista vezetés által kiemelkedőnek tartott személyek hamvai számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonban került sor.
Életút, tisztségek:
1945. februártól a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945. január – 1945. augusztus: A Magyar Királyi Államvasutak Központi Üzemi Bizottságának vezetője.
1945. augusztus – 1947: A Magyar Államvasutak (MÁV) pécsi üzletigazgatója.
1947–1949: A Közlekedési Minisztérium Vasúti Műszaki Osztályának vezetője.
1949. május – 1956. október 29. A MÁV vezérigazgatója.
1951. szeptember 14. Egyetemi tanári kinevezést kap.
1956. március 15. Megkapja a Kossuth-díj III. fokozatát.
1956. október 29. – 1956. október 31. Közlekedés- és postaügyi miniszter.
1956. november 12. – 1957. május 17. Közlekedés- és postaügyi kormánybiztos.
1957. március 1. – 1957. május 9. Kormánybiztosként a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megbízott vezetője.
1957. május 17. – 1963. december 7. A MÁV vezérigazgatója.
1958. november 28. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja.
1963. december 7. – 1974. április 27. Közlekedés- és postaügyi miniszter.
1966 – 1974. április 27. Egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen.
1970. február 4. Az MTA rendes tagja.
1972. május 6. – 1974. április 27. A Műszaki és Termézettudományi Egyesületek Szövetségének elnöke.
1973. március 15. Megkapja az Állami Díj I. fokozatát.
